 |
Pár szó a Vera Jazz Cafe-ról Szia Vera vagyok és nem egy mai csirke. Az 1920-as években az én otthonomban léphettek fel azok a színesbőrű zenészek és énekesek, akiket nem engedtek be a "nagyszínpadokra". Nagy standartok és nagy előadók tették lehetővé, hogy százhuszonegynéhány éves koromban is emlékezzenek rám. Ha akarsz, Te is játszhatsz nálam. Egyre vigyázz, az idegeim gyengék. Kalandorok kíméljenek, mert az igazi értéket felismerem. Ugorj be hozzám, nem tudsz olyan okot, amiért kinéznénk innen, és a barátnőd fenekét is csak közös megegyezéssel foghatják meg.
|
 |